Weöres: Médeia szinopszis :

Weöres Sándor: Médeia c. monológjának színpadi adaptációját kísérelnénk meg.
Az előadáson és az anyagon még 2006-ban a Budapest Bábszínházban kezdtem el dolgozni, ez volt a bábos vizsgamunkám 2007-ben, ami a Budapest Bábszínház 4. emeleti játszóterén akkor bemutatásra is került. Azóta szereplőcsere történt, egyszemélyessé alakult a dráma, más vetítőssel dolgozom, más jelmezt, kellékeket és egy teljesen új installációt terveztem, ami egy másik térben már jól működött performenszként (Sziromvilág www.ariadnae.wordpress.com, www.sziromvilág.blogspot.com, illetve Áramló Sziromtér c. performenszként a flow konferencián: www.flowkonferencia.blogspot.com). Ebbe az installációba és jelmezbe tervezem bele a Médeiát egy új videóssal Köves Pannival.
Az előadás több művészeti ág határterületén mozog, élőszínészi és bábjáték, ugyanakkor vetített látvány és hangkulissza veszi körül. A vetített felületeket mozgatom bábként az előadás során. Az alapkoncepció a Médeia drámai szerepszituációja: a nő egyedül hogyan vizualizál emlékképeket a múltból és vágyakozik a jövőbe, küzd a saját démonaival, lelkiismeretfurdalásával, vágyakozik valami régibe és újba, sorra eleveníti meg a történet szereplőit de álomból szőtt realitásban, vetített képként, vizionálva, akikhez szól, akikkel kapcsolatba kerül s akiket elenged, akiktől elolvadva mindig visszatalál saját magához. Emelkedik és újra tragédiákba fullad, kis világvégéket él át és a katasztrófákban új energiáit gyűjtve talál vissza a forráshoz, ahonnan feltámadhat újra. A monológ megjelenítésére azért használok vetítést, mert ezt tartom a legmegfelelőbb technikának a világ megjelenítésére, megidézésére. Középen a nő áll de körülötte az általa megidézett világ is önálló életre kel és viszonyba keveredik vele.
A szöveggel aktívan, kisebb megszakításokkal 2006 óta foglalkozom és szívügyemmé vált, nem vagyok hajlandó feladni. Nagyon szeretném ebben az évben teljesen átalakítva és kidolgozva, újraépítve a semmiből végre bemutatni a közönségnek.


Az előadást felnőtt korosztálynak szánom s mint ilyen hiánypótló is a báb terén, amit ma Magyarországon főként gyermekbábjáték formájában ismernek.
A bábmozgatási technika: a bábok vetített felületek és ebben a játékban minden az, ami animálható.
A színpadkép egyenlőre a Sziromtér c. performansz alapterülete, egy 4 szer 4 méteres fehér szirmú virág, emelvénnyel, fehér elasztikus anyagokkal, fehér háttérfüggönnyel, ez kerül átalakításra. A bonyolult installáció felülről és oldalról kerül rögzítésre, a jelmez egy speciális védőruha, amibe csövek illeszkednek, végeiken 'bolygókkal' azaz :fehér gömbökkel, tojásokkal és kockákkal, amik egyrészt ezt a kozmikussá növő Médeiát , a bolygórendszert szimbolizálják, aminek ő a Napja, másrészt a meghalt gyermekeit, szeretőjét, akire vágyik és akihez folyton beszél, az isteneket, a szüleit, a Virág anyát, Medve ükanyót és Tehénasszonyt jelenítik meg. Az emberfejű isten és az öreg király szintén vetített figurák, őket párnákon mozgatom, mert ez a tér folyton visszaalakul hálószobává és álomtérré. Ez a bolygórendszer Médeia körül egy bekábelezett virtuális világ, ami megszabja a mozgás és a vetítés terét is jelenleg. Új, mozgatható elasztikus felületeket és emelvényt is használni szeretnénk - éppen az egész installáció átépítésén dolgozunk.

A játék relatíve kis helyigényű, ebben a 4 szer 4 méteres térben zajlik, sötétítés szükséges a játékhoz, de zárt térben és szabadtéren egyaránt játsztható, amint mobilabb installációszerkezetet építünk hozzá.

A darabban szereplő színészek, közreműködők neve, minősítése:
Az előadás alkotói Árik Zsófia (színész, bábszínész, pantomimes artista) és Köves Panni(vizuál)
videó, vetítés: Köves Panni vj.
jemez, installáció, látvány, hang: Árik Zsófia
játszó: Árik Zsófia mint : Médeia, Sárkányszűz, Sárkánylegény és minden egyéb vetített szereplő, mivel a játék klasszikus monodráma
hang: Árik Zsófia, Kerekes András: Kozmi