Médeia a Fogasházban a Múzeumok éjszakáján

Ezen a rendhagyó estén Budai Balázs vetített nekünk és Kozmi keverte a zenét. Médeia teljes árnysziluett-színház változata valósulhatott meg a Fogasházban, amiben csodálatos segítőim voltak: egy kék ólomüveg lámpa, egy rózsaszín pillangó, angyalszárnyak, tükör, némi liszt, lufik, kés és persze szappanbuborék, horgolt kendő, rózsamintás tányéralátét, zajkeltő eszközök, nád és csörgő, tibeti tál, vörös öv, piros gyakorló és heroikus küzdelem a hangosítással. Ez jellemezte az estét, kis meg nem értettség a túloldalon, tapasztalás a vásznon innen és remélem egy most kezdődő bimbódzó együttműködés kezdete, mert elég szuper vj-t és dj-t találtam, akik végre értik és érzik, hogy mit szeretnék. Volt szép organikus levélminta-vetítés meg tengerzúgás, lüktetés és szép színes fóliák, megidéződő harcok, feltámadások. A tükör segítség a profil megérzéséhez a sziluettjátékhoz, mozgásgyakorlatokra szükség lesz, a hangosítást szerencsésebb lesz porttal vagy térmikrofonnal megoldani. Felmerült egy ötlet a teljes mozgásszínházra is, melyben felvett hanggal dolgozunk és én csak a mozgásra, mozgatásra koncentrálhatok meg az állapotokra. Elmondhatjuk, hogy kialakukóban van a Médeia egy teljes sziluettjáték verziója ezen kívül egy nagy térbeli installációs és egy hagyományos frontális monológ. Folytatjuk a közös munkát a Jánoshegyi kilátónál. Dolgozunk egy nemzetközileg befogadhatóbb mozgásszínházas verzión csak felvett hanggal és kép-improvizációval, illetve árnyfigurák készítésével a gömbök mellett (sárkányok, szörnyek, égitestek, rózsa, stb..). Tapasztalatokban, improvizációban, egymásra hangolódásban bővelkedett az este. A nemzetközi verziót A Hanna-Hannára, majd később Berlinbe és Lyonba vinnénk. Még összevágjuk a hangot a fúziós felvételekből, illetve dolgozunk tovább a vetítésre improvizációval. A Jánoshegyre térspecifikus performansszal készülünk.