Ez az alkalom különleges volt hála a Labor vendégszeretetének. Ezen az alkalmon Médeia frontális monológváltozatát valósítottam meg, hangosítással és megrendítő időjárási körülmények között, ami Médeia állapotát, kavargását, meghalásait, feltámadásait csak erősítette bennem. Megtörtént a rituális tér megszentelése hanggal és az a csoda, ami csak ebben a verzióban működik, a kontaktus a befogadó közönséggel, a rítus résztvevőivel, a közvetlen visszajelzés az állapotról, amit nem tudok ilyen tisztán érezni, ha az árnyvászon mögött vagyok teljesen belebújva a világba, védve, másképpen, jelek által kommunikálva a közönséggel. Ebben a frontális verzióban teljesen érzem, hogyan vagyok és mi jön át az állapotból, hogyan képeződik le a befogadókban. Megtörtént Médeia kulturális történetében a kulturális áttörés, kérem szépen: az emberek figyeltek rám és hallgattak engem, színházi szituáció jött létre egy fesztiválközegben, eltérően a partykultúrában megszokott performerek sorsától, akik ebben a szituációban puszta látványelemmé válnak, hangfestő zajjá, vetített képpé, jellé, itt egy színpadi szituáció volt adott, melyben létrejött az adó és a befogadó direkt kapcsolata és ez nagyon sokat jelentett nekem a teljesen más jellegű Fogasházban történt bemutatónk után. Ez az élmény - a TreffOrt Kertben történt 'ősbemutató' óta - csak tovább erősítette bennem az érzést, mely lelkem legmélyéig borzol föl:: kezdem érteni és érezni ezt a szöveget, négy éve tartó küzdelem után, melyet vele folytatok, kezd a nyelvemen, az ereimben megszületni és feltámadni bennem, életre kelni bennem. Hát az csodálatos uraim, amikor a Médeia kezd el beszélni bennem és erővel tölt fel. Olyankor elhallgat mindenki és a mozgás is abbamarad és megtörténik a rítus és feltámad a szél.
Hála a Labornak és a rítus minden résztvevőjének, aki ott volt aznap este a Varázskertben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése